Sziasztok. tudjuk hogy ELVILEG meglettek a kommentek, és a tetszikek, de egy hétig most sajnos nem tudunk új részt hozni, mivel Dorka nyaralni van, és nem nagyon tudjuk megbeszélni az új rész tartalmát, a következő rész 26.-a körül várható csak.
Viszont nekem elég furcsa, hogy szinte percekkel egymás után jöttek a névtelen kommente. kérlek legetek becsületessek, és csak egyszer kommenteljetek egy részhez.
puszi Anna
2012. augusztus 21., kedd
2012. augusztus 6., hétfő
7. Együtt vagyunk!
*Anne szemszöge*
Mikor közöltem Dorothy-val, hogy a fiúknál ünnepelnénk meg a szülinapját, kicsit kiakadt, és faképnél hagyott.
Még kicsit a sokk hatás alatt voltam, és csak álltam az utca közepén, amikor megcsörrent a telefonom. Harry hívott. Izgatottan vettem fel a telefont.
-Szia. -mondtam vidáman.
-Szia drága. Hogyhogy elmentél csak úgy? Valami baj van? -kérdezte ijedten a barátom.
-Hát, Do kicsit ideges. Azt hiszem Niall-re. -vallottam be.
-Mert mi történt? Amúgy Niall is eléggé oda van. Duzzog, morcos, és alig beszél velünk. Meg eszik. Bár ez nem újdonság. -nevette el magát.
-Amúgy nem tudom mi történhetett. Do nem nagyon mesélt. -hazudtam, mert gondoltam okkal nem beszélnek a történtekről.
-Na mindegy. Nem a mi dolgunk. Viszont, amivel, vagyis akivel szembe kéne nézni, az anyukád. Mikor mondjuk el neki?
-Hmm. Mit szólnál, ha ma este eljönnél. Este úgyis valakivel tárgyal, és amire hazaér, csinálhatnánk neki vacsit, és közben elmondjuk. Mit szólsz? -vetettem fel az ötletet.
-Jó ötlet. Anyu fél 8-ra van itthon. 5 óra fele átjössz? -kérdeztem mosollyal az arcomon.
-Igen, a címet meg tudom, na de menj te is, és készülődj. Csókollak. -köszönt el végül.
-Rendben, várlak. Puszi. -köszöntem el én is.
4 óra múlt már pár perccel, úgyhogy gyorsan hazamentem, elpakoltam a konyhában, és a nappaliban, majd felnéztem a netre, hogy valami ötletet keressek.
Végül a zöldséges csirke mellett döntöttem, rizzsel. Talán azt még meg is tudjuk csinálni.
Öt óra előtt 10 perccel, már minden elő volt készítve, már csak Harry hiányzott.
Mivel még a randira felvett ruha volt rajtam, gyorsan átöltöztem egy lazább cuccba. Egy masnis felsőt választottam, farmerrel, és rengeteg színes karkötőt vettem fel.
Egy minimális sminket raktam fel, és már kész is voltam, már tényleg csak a barátom hiányzott.
*Harry szemszöge*
Niall ma egész nap furán viselkedett. Nem beszélt senkivel, morcos volt, és csak evett. Még Liam-el is csak pár szót váltott.
Olyan volt, mint egy időzített bomba. Csak mi nem tudtuk, mikor robban.
Mikor már rég nem jött le kajáért, bemerészkedtem hozzá.
-Haver? Minden rendben? -nyitottam be óvatosan.
-Nincs. Semmi nincs rendben. -mondta, és bekapott egy kocka csokit.
-Dorothy? -kérdeztem, úgy, mintha nem tudnám.
-Igen. Nem tudom, hogy állunk. Talán én is kicsit gyors voltam, de azért szebben is közölhette volna, hogy nem érdeklem.
-Mert mit mondott, vagy mi volt? -kérdeztem csodálkozva.
-Azt, hogy neki ez gyors. Ezt akkor mondta, amikor meg akartam csókolni, és hirtelen elrántotta a fejét. -panaszolta ír barátom, én pedig nem tudtom mit mondani, végül eszembe jutott, hogy Anne is csak lassan egyezett bele a dologba, így adtam neki egy tanácsot.
-Figyelj, ha szereted, és érdekel, akkor hívd el, és beszélgessetek. Ne nyomulj, meg semmi, ismerd meg, és hagyd, hogy megismerjen. -fogtam meg Niall vállát.
-Köszönöm, hogy felkapartál a földről. Bár száz gondolat kavarog a fejemben. Nem vagyok biztos az érzéseimben. -húzta el a száját.
-Ebben sajnos nem tudok segíteni. Gondolkozz, és utána cselekedj. Ha pedig csajozási tippekre van szükséged, kérdezd a mestert. -kacsintottam rá.
-Azért remélem Anne nem csak egy lesz a sok lány közül. Azt azt hiszem, az anyukája sem nézné jó szemmel nem akarom, hogy emiatt balhénk legyen vele. -váltott témát a szőkeség.
-Basszus. Anne-ék. -néztem hirtelen Niall faliórájára. -10 perc múlva 5. Rohannom kell. Szia. -köszöntem el gyorsan, és a saját szobámba rohantam.
Felvettem egy sötét farmert, fehér pólóval, és egy vékony Vans tornacipővel. A hajamat kicsit belőttem, és már indultam is. Mivel késésben voltam, kocsival indultam el Anne-ékhez. Még így is késtem egy picit.
-Szia édes. Na mit főzünk? -köszöntöttem egy csókkal a barátnőmet.
-Zöldséges csirke, rizzsel. Viszont, az a helyzet, hogy anyu kicsit korábban jön, de készen leszünk. -mosolygott rám.
-Akkor hajrá. -mondtam vidáman.
A főzés jó hangulatban telt, bár volt olyan, hogy nem a vacsorával, hanem inkább egymással foglalkoztunk.
-Megjött anyu. -nézett ki izgatottan az ablakon Anne. -Menj be a szobámba, ha hívlak, akkor meg gyere ki. -adta az utasításokat, én pedig bementem Anne szobájába.
A szívem gyorsabban vert, mielőtt pedig Mrs. Gray megérkezett volna Anne pityergett is egy kicsit. Nagyon féltem én is, hogy a menager-ünk mit fog szólni a kapcsolatunkhoz.
*Anne szemszöge*
-Szia anyu. -köszöntem egyszerre. -Csináltam vacsit.
-Mire készülsz? -nézett rám értetlenül anyu, miközben levette a cipőjét.
-Semmire, csak ülj le, hozom a zöldséges csirkét. -álltam fel az asztaltól, és a konyhába mentem. Ekkor hallottam meg, hogy a szobámban elborult valami. Kezdtem félni, hogy mit csinálhat Harry.
-Anne, valami eldőlt a szobádban. -nézett rám értetlenül anya.
-Mindegy, majd meglesz. Vegyél. -mutattam a tálra, majd bele akartam csapni a közepébe.
-Várjunk csak. Kié a harmadik tál? Az öcséd és apád strandon vannak.
-Erről van szó. Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy barátom van? -kérdeztem visszafojtott lélegzettel.
-Örülnék neki. 17 vagy, most már nem ellenzem a dolgot. -mosolygott kedvesen, én pedig kicsit megkönnyebbültem.
-Akkor várj egy pillanatot. -mondtam, és bementem a szobámba.
-Anne, nagyon izgulok. -ölelt meg szorosan Harry.
-Nyugi, minden rendben lesz. -simítottam meg a karját, majd megfogtam a kezét, és kimentünk a konyhába. -Anyu, ő itt a barátom, Harry Styles. -mosolyogtam, anyu pedig összehúzott szemmel nézett ránk.
-Azt már nem. -csapott az asztalra, én pedig először ledermedve néztem rá, majd pedig kitört belőlem a sírás.
Na sziasztok. Lassan, de meglettek a kommentek. Viszont tetszikből sokat kaptunk. Köszönjük. Akik még nem tették volna meg iratkozzanak fel rendszeres olvasónak. A szabály még mindig ugyan az. 10 tetszik, és 8 komment után jön a 8. rész.
Addig is ajánljátok a blogot.
Anna, és Dorka x.
Mikor közöltem Dorothy-val, hogy a fiúknál ünnepelnénk meg a szülinapját, kicsit kiakadt, és faképnél hagyott.
Még kicsit a sokk hatás alatt voltam, és csak álltam az utca közepén, amikor megcsörrent a telefonom. Harry hívott. Izgatottan vettem fel a telefont.
-Szia. -mondtam vidáman.
-Szia drága. Hogyhogy elmentél csak úgy? Valami baj van? -kérdezte ijedten a barátom.
-Hát, Do kicsit ideges. Azt hiszem Niall-re. -vallottam be.
-Mert mi történt? Amúgy Niall is eléggé oda van. Duzzog, morcos, és alig beszél velünk. Meg eszik. Bár ez nem újdonság. -nevette el magát.
-Amúgy nem tudom mi történhetett. Do nem nagyon mesélt. -hazudtam, mert gondoltam okkal nem beszélnek a történtekről.
-Na mindegy. Nem a mi dolgunk. Viszont, amivel, vagyis akivel szembe kéne nézni, az anyukád. Mikor mondjuk el neki?
-Hmm. Mit szólnál, ha ma este eljönnél. Este úgyis valakivel tárgyal, és amire hazaér, csinálhatnánk neki vacsit, és közben elmondjuk. Mit szólsz? -vetettem fel az ötletet.
-Jó ötlet. Anyu fél 8-ra van itthon. 5 óra fele átjössz? -kérdeztem mosollyal az arcomon.
-Igen, a címet meg tudom, na de menj te is, és készülődj. Csókollak. -köszönt el végül.
-Rendben, várlak. Puszi. -köszöntem el én is.
4 óra múlt már pár perccel, úgyhogy gyorsan hazamentem, elpakoltam a konyhában, és a nappaliban, majd felnéztem a netre, hogy valami ötletet keressek.
Végül a zöldséges csirke mellett döntöttem, rizzsel. Talán azt még meg is tudjuk csinálni.
Öt óra előtt 10 perccel, már minden elő volt készítve, már csak Harry hiányzott.
Egy minimális sminket raktam fel, és már kész is voltam, már tényleg csak a barátom hiányzott.
*Harry szemszöge*
Niall ma egész nap furán viselkedett. Nem beszélt senkivel, morcos volt, és csak evett. Még Liam-el is csak pár szót váltott.
Olyan volt, mint egy időzített bomba. Csak mi nem tudtuk, mikor robban.
Mikor már rég nem jött le kajáért, bemerészkedtem hozzá.
-Haver? Minden rendben? -nyitottam be óvatosan.
-Nincs. Semmi nincs rendben. -mondta, és bekapott egy kocka csokit.
-Dorothy? -kérdeztem, úgy, mintha nem tudnám.
-Igen. Nem tudom, hogy állunk. Talán én is kicsit gyors voltam, de azért szebben is közölhette volna, hogy nem érdeklem.
-Mert mit mondott, vagy mi volt? -kérdeztem csodálkozva.
-Azt, hogy neki ez gyors. Ezt akkor mondta, amikor meg akartam csókolni, és hirtelen elrántotta a fejét. -panaszolta ír barátom, én pedig nem tudtom mit mondani, végül eszembe jutott, hogy Anne is csak lassan egyezett bele a dologba, így adtam neki egy tanácsot.
-Figyelj, ha szereted, és érdekel, akkor hívd el, és beszélgessetek. Ne nyomulj, meg semmi, ismerd meg, és hagyd, hogy megismerjen. -fogtam meg Niall vállát.
-Köszönöm, hogy felkapartál a földről. Bár száz gondolat kavarog a fejemben. Nem vagyok biztos az érzéseimben. -húzta el a száját.
-Ebben sajnos nem tudok segíteni. Gondolkozz, és utána cselekedj. Ha pedig csajozási tippekre van szükséged, kérdezd a mestert. -kacsintottam rá.
-Azért remélem Anne nem csak egy lesz a sok lány közül. Azt azt hiszem, az anyukája sem nézné jó szemmel nem akarom, hogy emiatt balhénk legyen vele. -váltott témát a szőkeség.
-Basszus. Anne-ék. -néztem hirtelen Niall faliórájára. -10 perc múlva 5. Rohannom kell. Szia. -köszöntem el gyorsan, és a saját szobámba rohantam.
Felvettem egy sötét farmert, fehér pólóval, és egy vékony Vans tornacipővel. A hajamat kicsit belőttem, és már indultam is. Mivel késésben voltam, kocsival indultam el Anne-ékhez. Még így is késtem egy picit.
-Szia édes. Na mit főzünk? -köszöntöttem egy csókkal a barátnőmet.
-Zöldséges csirke, rizzsel. Viszont, az a helyzet, hogy anyu kicsit korábban jön, de készen leszünk. -mosolygott rám.
-Akkor hajrá. -mondtam vidáman.
A főzés jó hangulatban telt, bár volt olyan, hogy nem a vacsorával, hanem inkább egymással foglalkoztunk.
-Megjött anyu. -nézett ki izgatottan az ablakon Anne. -Menj be a szobámba, ha hívlak, akkor meg gyere ki. -adta az utasításokat, én pedig bementem Anne szobájába.
A szívem gyorsabban vert, mielőtt pedig Mrs. Gray megérkezett volna Anne pityergett is egy kicsit. Nagyon féltem én is, hogy a menager-ünk mit fog szólni a kapcsolatunkhoz.
*Anne szemszöge*
-Szia anyu. -köszöntem egyszerre. -Csináltam vacsit.
-Mire készülsz? -nézett rám értetlenül anyu, miközben levette a cipőjét.
-Semmire, csak ülj le, hozom a zöldséges csirkét. -álltam fel az asztaltól, és a konyhába mentem. Ekkor hallottam meg, hogy a szobámban elborult valami. Kezdtem félni, hogy mit csinálhat Harry.
-Anne, valami eldőlt a szobádban. -nézett rám értetlenül anya.
-Mindegy, majd meglesz. Vegyél. -mutattam a tálra, majd bele akartam csapni a közepébe.
-Várjunk csak. Kié a harmadik tál? Az öcséd és apád strandon vannak.
-Erről van szó. Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy barátom van? -kérdeztem visszafojtott lélegzettel.
-Örülnék neki. 17 vagy, most már nem ellenzem a dolgot. -mosolygott kedvesen, én pedig kicsit megkönnyebbültem.
-Akkor várj egy pillanatot. -mondtam, és bementem a szobámba.
-Anne, nagyon izgulok. -ölelt meg szorosan Harry.
-Nyugi, minden rendben lesz. -simítottam meg a karját, majd megfogtam a kezét, és kimentünk a konyhába. -Anyu, ő itt a barátom, Harry Styles. -mosolyogtam, anyu pedig összehúzott szemmel nézett ránk.
-Azt már nem. -csapott az asztalra, én pedig először ledermedve néztem rá, majd pedig kitört belőlem a sírás.
Na sziasztok. Lassan, de meglettek a kommentek. Viszont tetszikből sokat kaptunk. Köszönjük. Akik még nem tették volna meg iratkozzanak fel rendszeres olvasónak. A szabály még mindig ugyan az. 10 tetszik, és 8 komment után jön a 8. rész.
Addig is ajánljátok a blogot.
Anna, és Dorka x.
2012. július 30., hétfő
6. Csalódások
*Dorothy szemszöge*
Niall egyre jobban közeledett felém és már majdnem megcsókolt, de elhúztam a fejemet és csak egy arcra puszi lett belőle.
- Bocs. - mondta, majd el is rohant.
Nem tudtam mire vélni a helyzetet és bár tényleg aranyos srác, nekem ez túl gyors lett volna. Ezt el is akartam neki mondani, de még 10 percig üldögéltem a hinta ágyon, majd visszamentem a többiekhez. Niall kivételével mindenki a nappaliban volt és valamin nagyon nevetettek, így észre sem vettek. Bementem a konyhába és a szőke srác ott ült az egyik széken és evett. Kicsit vacilláltam, de végül megszólaltam.
- Niall. Beszélhetnénk? - kérdeztem, de ő csak a tálat bámulta, majd felemelte és bunkó módon kisétált a konyhából minden szó nélkül.
Nem volt kedvem továbbra is ott maradni, ezért kimentem a konyhából, és próbáltam visszatartani a sírást, de nem sikerült.
*Anne szemszöge*
A délután jó hangulatba telt. Niall, és Do kivételével mindenki a nappaliban ült. Beszélgettünk, és megnéztük a koncert DVD-t.
Mikor már kicsit untuk a témát Harry felajánlotta, hogy menjünk ki a kertbe, beszélgetni. Már éppen ki is léptünk volna az ajtón, amikor megláttuk Niall-éket.
-Ne zavarjuk őket. -mosolyogtam a barátomra, és inkább az erkélyre mentünk ki.
-Hogy érzed magad, itt nálunk? -karolt át a derekamat.
-Jól. Bírom a többieket is. Jó csapat vagyok. Bevallom, eddig nem nagyon foglalkoztam veletek, mert zavart, hogy anyu a menager-etek, de a koncert filmek rádöbbentettek, hogy én szeretem a One Directiont. -pusziltam meg Harry-t.
-Ennek kifejezetten örülök. Bár ki ne szeretne minket? -nevetett pimaszul. -Ja, és én meg téged szeretlek. Mindennél jobban. El sem tudom hinni, hogy élhettem eddig nélküled. -mondta, majd közelebb lépett hozzám, két kezével megfogta az arcom, zöld szemeivel mélyen szemembe nézett, és hosszasan megcsókolt.
-Jajj. Ne mondj ilyeneket, eddig még csak pár napja vagyunk együtt. Bár bevallom, én sem éreztem még így senki iránt. -mosolyodtam el.
-Ha már itt tartunk, anyuddal mikor szeretnéd közölni, hogy együtt vagyunk? -nézett rám felvont szemöldökkel.
-Na is mondd, ez nehéz lesz, pedig hamarosan azért el kéne mondani. -húztam el a számat.
-Szerintem meg fogja érteni. -mosolygott rám, és végigsimította a kezem. -De hideg vagy, azt hiszem be kéne menni, mondta, majd megfogta a kezem, és elindultunk be a házba.
Pont amikor beértünk, akkor ért vissza Niall az udvarról, és dühösen a konyha felé sietett.
-Ezzel meg mi történt? -nézett körbe Harry. Válaszul csak páran megvonták a vállukat.
-Az ő dolga. Amúgy meg Dorothyval volt kint. -törte meg a csendet Liam.
Nem sokkal később a barátnőm is bejött az udvarról, és a konyha felé sétált, de nem kellett neki sok idő, 5 perc múlva már vissza is jött. Szeme könnyes volt. Nem szólt semmit, csak elrohant.
-Srácok, bocsi, de mennem kell.-köszöntem el gyorsa a többiektől. Harrynek adtam egy gyors csókot, majd a barátnőm után futottam. -Do. Várj! Mi történt? -kérdezte lihegve, mikor utolértem.
-Elegem van. Röviden annyi, hogy Niall-el tök jól beszélgettünk, szimpatikus, és azt hiszem szeretem. Nagyon. Na de a lényeg az, hogy meg akart csókolni, de nekem ez túl gyors lett volna, úgyhogy elhúztam az arcom, azóta pedig bunkó velem, és nem is szól hozzám . -vázolta fel a történteket Dorothy.
-A te helyedben én is ezt csináltam volna. Nem kell elsietni a dolgokat, ezt Niall is megérthetné. -vígasztaltam meg.
-Nem értem, miért haragudott meg emiatt. Pedig már úgy tűnt, hogy minden jóra fordul, és alakul valami kettőnk között, és akkor még az ajánlatot is visszamondtam volna.
-Milyen ajánlatot? -néztem kérdően a barátnőmre.
*Dorothy szemszöge*
- Mindegy. Nem lényeges.
- Szerintem pedig az, szóval mond el, kérlek. Elvégre legjobb barátnők vagyunk nem?
- De. Arról van szó, hogy anya unokatestvére és a családja kint élnek Brazíliában. És mivel még nem nagyon ismerem őket, ezért kimetnék hozzájuk, hogy jobban megismerkedjünk. Matt már volt kint 2 éve, de én akkor még nem mehettem, ezért most mennénk mind a ketten. Először 2 hétre, aztán, ha tetszik akkor egész nyáron ott lehetnénk. .
- Brazília hihetetlenül messze van. De mindenesetre ez egy jó ajánlat. És melyik városba mennétek?
- Rio De Janeiroba.
- Az nagyon szép hely. És mikor mentek?
- Pontosan 2 hét múlva.
- De hát az a szülinapod után van 2 nappal.
- Tudom, de csak így tudták elintézni. - húztam el a szám.
- De azért még a szülinapodat előtte megünnepeljük. - kacsintott rám Anne.
- Jó, de ne legyen semmi felhajtás.
- Nem lesz, ne aggódj. - mosolygott. - Csak a fiúk és mi.
- Felejtsd el. - háborodtam fel és rohantam is tovább, faképnél hagyva barátnőmet.
Na sziasztok. Bocsánat, hogy ilyen későn hoztuk az új részt, de nyaralni voltunk, előtte pedig még nem voltak meg a kommentek. Szabály most is ugyanaz 8 komment és 10 tetszik után jön a következő rész. Puszi : Dorka és Anna.
Niall egyre jobban közeledett felém és már majdnem megcsókolt, de elhúztam a fejemet és csak egy arcra puszi lett belőle.
- Bocs. - mondta, majd el is rohant.
Nem tudtam mire vélni a helyzetet és bár tényleg aranyos srác, nekem ez túl gyors lett volna. Ezt el is akartam neki mondani, de még 10 percig üldögéltem a hinta ágyon, majd visszamentem a többiekhez. Niall kivételével mindenki a nappaliban volt és valamin nagyon nevetettek, így észre sem vettek. Bementem a konyhába és a szőke srác ott ült az egyik széken és evett. Kicsit vacilláltam, de végül megszólaltam.
- Niall. Beszélhetnénk? - kérdeztem, de ő csak a tálat bámulta, majd felemelte és bunkó módon kisétált a konyhából minden szó nélkül.
Nem volt kedvem továbbra is ott maradni, ezért kimentem a konyhából, és próbáltam visszatartani a sírást, de nem sikerült.
*Anne szemszöge*
A délután jó hangulatba telt. Niall, és Do kivételével mindenki a nappaliban ült. Beszélgettünk, és megnéztük a koncert DVD-t.
Mikor már kicsit untuk a témát Harry felajánlotta, hogy menjünk ki a kertbe, beszélgetni. Már éppen ki is léptünk volna az ajtón, amikor megláttuk Niall-éket.
-Ne zavarjuk őket. -mosolyogtam a barátomra, és inkább az erkélyre mentünk ki.
-Hogy érzed magad, itt nálunk? -karolt át a derekamat.
-Jól. Bírom a többieket is. Jó csapat vagyok. Bevallom, eddig nem nagyon foglalkoztam veletek, mert zavart, hogy anyu a menager-etek, de a koncert filmek rádöbbentettek, hogy én szeretem a One Directiont. -pusziltam meg Harry-t.
-Ennek kifejezetten örülök. Bár ki ne szeretne minket? -nevetett pimaszul. -Ja, és én meg téged szeretlek. Mindennél jobban. El sem tudom hinni, hogy élhettem eddig nélküled. -mondta, majd közelebb lépett hozzám, két kezével megfogta az arcom, zöld szemeivel mélyen szemembe nézett, és hosszasan megcsókolt.
-Jajj. Ne mondj ilyeneket, eddig még csak pár napja vagyunk együtt. Bár bevallom, én sem éreztem még így senki iránt. -mosolyodtam el.
-Ha már itt tartunk, anyuddal mikor szeretnéd közölni, hogy együtt vagyunk? -nézett rám felvont szemöldökkel.
-Na is mondd, ez nehéz lesz, pedig hamarosan azért el kéne mondani. -húztam el a számat.
-Szerintem meg fogja érteni. -mosolygott rám, és végigsimította a kezem. -De hideg vagy, azt hiszem be kéne menni, mondta, majd megfogta a kezem, és elindultunk be a házba.
Pont amikor beértünk, akkor ért vissza Niall az udvarról, és dühösen a konyha felé sietett.
-Ezzel meg mi történt? -nézett körbe Harry. Válaszul csak páran megvonták a vállukat.
-Az ő dolga. Amúgy meg Dorothyval volt kint. -törte meg a csendet Liam.
Nem sokkal később a barátnőm is bejött az udvarról, és a konyha felé sétált, de nem kellett neki sok idő, 5 perc múlva már vissza is jött. Szeme könnyes volt. Nem szólt semmit, csak elrohant.
-Srácok, bocsi, de mennem kell.-köszöntem el gyorsa a többiektől. Harrynek adtam egy gyors csókot, majd a barátnőm után futottam. -Do. Várj! Mi történt? -kérdezte lihegve, mikor utolértem.
-Elegem van. Röviden annyi, hogy Niall-el tök jól beszélgettünk, szimpatikus, és azt hiszem szeretem. Nagyon. Na de a lényeg az, hogy meg akart csókolni, de nekem ez túl gyors lett volna, úgyhogy elhúztam az arcom, azóta pedig bunkó velem, és nem is szól hozzám . -vázolta fel a történteket Dorothy.
-A te helyedben én is ezt csináltam volna. Nem kell elsietni a dolgokat, ezt Niall is megérthetné. -vígasztaltam meg.
-Nem értem, miért haragudott meg emiatt. Pedig már úgy tűnt, hogy minden jóra fordul, és alakul valami kettőnk között, és akkor még az ajánlatot is visszamondtam volna.
-Milyen ajánlatot? -néztem kérdően a barátnőmre.
*Dorothy szemszöge*
- Mindegy. Nem lényeges.
- Szerintem pedig az, szóval mond el, kérlek. Elvégre legjobb barátnők vagyunk nem?
- De. Arról van szó, hogy anya unokatestvére és a családja kint élnek Brazíliában. És mivel még nem nagyon ismerem őket, ezért kimetnék hozzájuk, hogy jobban megismerkedjünk. Matt már volt kint 2 éve, de én akkor még nem mehettem, ezért most mennénk mind a ketten. Először 2 hétre, aztán, ha tetszik akkor egész nyáron ott lehetnénk. .
- Brazília hihetetlenül messze van. De mindenesetre ez egy jó ajánlat. És melyik városba mennétek?
- Rio De Janeiroba.
- Az nagyon szép hely. És mikor mentek?
- Pontosan 2 hét múlva.
- De hát az a szülinapod után van 2 nappal.
- Tudom, de csak így tudták elintézni. - húztam el a szám.
- De azért még a szülinapodat előtte megünnepeljük. - kacsintott rám Anne.
- Jó, de ne legyen semmi felhajtás.
- Nem lesz, ne aggódj. - mosolygott. - Csak a fiúk és mi.
- Felejtsd el. - háborodtam fel és rohantam is tovább, faképnél hagyva barátnőmet.
Na sziasztok. Bocsánat, hogy ilyen későn hoztuk az új részt, de nyaralni voltunk, előtte pedig még nem voltak meg a kommentek. Szabály most is ugyanaz 8 komment és 10 tetszik után jön a következő rész. Puszi : Dorka és Anna.
2012. július 20., péntek
5. Szerelmek, és meglepetések
*Anne szemszöge*
-Sziasztok. Csajok, és Matt. látom még most is jó kedvetek van, így éjjel fél1-kor, de ideje lesz lefeküdni. -jött be a szobába Mr. Gilbert.
-És Matt, te ígértél valamit tegnap. -jött be Do anyukája is.
-Ahj basszus, el is felejtettem. Reggel 8-ra kell odamennem ugye? -állt fel mellőlem Matt.
-Igen. Szóval irány aludni. -mutatott a srác szobája felé Dorothy.
-Jólvan hugi. Én is szeretlek. -kócolta meg a barátnőm haját Matt.
-Na kifelé. -kergette ki végül Do a bátyját.
-Amúgy drága barátném, nekünk is lassan aludni kéne, mert holnap találkozok Harryvel, és meg előtte haza kéne ugranom. -néztem Do-ra.
-Jólvan, jóéjt. -mondta, majd lekapcsolta a villanyt.
Szerintem mind a ketten hamar elaludtunk, és sokáig is. Reggel, vagyis délelőtt a telefonom hangos csörgése ébresztett minket. Álmosan néztem a képernyőre, de a képernyő csak belevilágított a szemembe, és nem is nagyon láttam semmit, úgyhogy csak felvettem.
-Szia Anne. Felébresztettelek? -szólt bele Harry a telefonba.
-Szia, igen. De most már mindegy. -mosolyogtam, és örültem, hogy a telefon nem jelzi, hogy vörös a fejem.
-Na szóval, csak annyit akartam kérdezni, hogy akkor áll még a mai séta?
-Persze. Mikor, és hol? -kérdeztem, és legszívesebben ugráltam volna örömömben.
-Hát, most fél 12 van, 2-kor a Hyde parkban? -kérdezte, és hallottam a hangján, hogy boldog.
-Tökéletes. Na, de én még Dorothy-nál vagyok, úgyhogy készülődnöm kell. Szia.
-Te még úgy is biztos gyönyörű vagy, de szia.-mondta, és letette.
-MI az? -dörzsölte meg Do a szemeit.
-2-kor Harryvel találkozom. Sétálni megyünk. -mondtam boldogan.
-Ez szuper, viszont akkor reggelizni kéne nem? -nézett körbe értetlenül.
-De, fél 12-kor nem ártana. Gyerünk. -rángattam ki a barátnőmet az ágyból, és a konyhába mentünk.
-Virsli jó. K bírod várni? -nézett rám még mindig kómásan.
-Ki. Még van 2 és fél órám. -mondtam, és bementem segíteni Do-nak.
Délre sikerült megterítenünk, és megreggeliznünk. Még kicsit beszélgettünk, de fél 1-kor elindultam haza.
-Na sok sikert. -ölelt át Do még az ajtóban.
-Hát remélem jól sikerül. Jó legyél, szia. -köszöntem el tőle, és már indultam is haza.
Otthon nem volt senki. Apu dolgozott, anyu valami megbeszélésen van, az öcsém meg a barátaival lóg, tehát gond nélkül tudtam készülődni. A laptopomon állítottam zenét, gyorsan lezuhanyoztam, és egy szál köntösbe tanácstalanul a szekrényem elé álltam. Ez már nem csak egy találkozás lesz, hanem randinak is mondhatjuk.
Sok idő után végül egy kék egyberuhát választottam, barna magassarkúval. Kiegészítőnek pedig karkötőket vettem fel, és egy napszemüveget.
Na sziasztok. Köszönjük a kommenteket, és a tetszikeket. Nagyon örülünk nekik. 10 tetszik, és 8 komment után jön a folytatás.
-Sziasztok. Csajok, és Matt. látom még most is jó kedvetek van, így éjjel fél1-kor, de ideje lesz lefeküdni. -jött be a szobába Mr. Gilbert.
-És Matt, te ígértél valamit tegnap. -jött be Do anyukája is.
-Ahj basszus, el is felejtettem. Reggel 8-ra kell odamennem ugye? -állt fel mellőlem Matt.
-Igen. Szóval irány aludni. -mutatott a srác szobája felé Dorothy.
-Jólvan hugi. Én is szeretlek. -kócolta meg a barátnőm haját Matt.
-Na kifelé. -kergette ki végül Do a bátyját.
-Amúgy drága barátném, nekünk is lassan aludni kéne, mert holnap találkozok Harryvel, és meg előtte haza kéne ugranom. -néztem Do-ra.
-Jólvan, jóéjt. -mondta, majd lekapcsolta a villanyt.
Szerintem mind a ketten hamar elaludtunk, és sokáig is. Reggel, vagyis délelőtt a telefonom hangos csörgése ébresztett minket. Álmosan néztem a képernyőre, de a képernyő csak belevilágított a szemembe, és nem is nagyon láttam semmit, úgyhogy csak felvettem.
-Szia Anne. Felébresztettelek? -szólt bele Harry a telefonba.
-Szia, igen. De most már mindegy. -mosolyogtam, és örültem, hogy a telefon nem jelzi, hogy vörös a fejem.
-Na szóval, csak annyit akartam kérdezni, hogy akkor áll még a mai séta?
-Persze. Mikor, és hol? -kérdeztem, és legszívesebben ugráltam volna örömömben.
-Hát, most fél 12 van, 2-kor a Hyde parkban? -kérdezte, és hallottam a hangján, hogy boldog.
-Tökéletes. Na, de én még Dorothy-nál vagyok, úgyhogy készülődnöm kell. Szia.
-Te még úgy is biztos gyönyörű vagy, de szia.-mondta, és letette.
-MI az? -dörzsölte meg Do a szemeit.
-2-kor Harryvel találkozom. Sétálni megyünk. -mondtam boldogan.
-Ez szuper, viszont akkor reggelizni kéne nem? -nézett körbe értetlenül.
-De, fél 12-kor nem ártana. Gyerünk. -rángattam ki a barátnőmet az ágyból, és a konyhába mentünk.
-Virsli jó. K bírod várni? -nézett rám még mindig kómásan.
-Ki. Még van 2 és fél órám. -mondtam, és bementem segíteni Do-nak.
Délre sikerült megterítenünk, és megreggeliznünk. Még kicsit beszélgettünk, de fél 1-kor elindultam haza.
-Na sok sikert. -ölelt át Do még az ajtóban.
-Hát remélem jól sikerül. Jó legyél, szia. -köszöntem el tőle, és már indultam is haza.
Otthon nem volt senki. Apu dolgozott, anyu valami megbeszélésen van, az öcsém meg a barátaival lóg, tehát gond nélkül tudtam készülődni. A laptopomon állítottam zenét, gyorsan lezuhanyoztam, és egy szál köntösbe tanácstalanul a szekrényem elé álltam. Ez már nem csak egy találkozás lesz, hanem randinak is mondhatjuk.
Sok idő után végül egy kék egyberuhát választottam, barna magassarkúval. Kiegészítőnek pedig karkötőket vettem fel, és egy napszemüveget.
Hajamat lógni hagytam, így az jól előrelógott. Szememre szemhélypúdert tettem, vékonyan kihúztam szemceruzával, szempillaspirált használtam, és a barackos szájfényemből kentem egy keveset ajkaimra.
2 előtt 10 perccel lettem teljesen készen, és egyszerre indultam is parkba. Szerencsére nem volt olyan messze. 7 perc alatt ott is voltam, de már akkorra Harry is megérkezett.
-Szia. Csodás vagy. -ölelt meg.
-Szia, köszönöm. -mosolyodtam el zavartan.
-Anne, én nem bírom tovább. -ültetett le maga mellé a szökőkúthoz. -Én szeretlek. Mindennél jobban. És én tényleg nem szeretném ha csak barátok lennénk. Szeretlek Anne Gray.
-Én is szeretlek Harry Styles. -súgtam a fülébe, majd megfogta arcomat, és közel húzta az ő arcához. Ajkaink közelítettek egymáshoz, és végül, megtörtént az első csók.
-El sem hiszem. Nekem van a legszebb barátnőm. -mondta, és megfogta a kezem.
-Jajj, ne túlozzunk. -mosolyodtam el, majd egy apró puszit nyomtam a szájára.
-Mit szólnál ha ebben a melegben nem itt aszalódnánk, hanem például eljönnél hozzánk. Most úgyis egész nap punnyadnak. -nevetett Harry, és felálltunk.
-de én nem szeretnék zavarni. -húztam el a számat.
-Nem zavarsz. A barátnőm vagy, akkor jössz amikor csak szeretnél. Amúgy, nem mindegy, hogy hány fagyikehely, vagy koktél fogy el? -mosolygott kisfiúsan.
-Hát jó. -adtam meg magam. -Amúgy Eleanor és Danielle is ott lesznek? Anyu mesélt már róluk.
-Danielle igen, de Eleanor fotózáson van. Szóval nem te leszel az egyedüli lány, de biztos, hogy te leszel a legszebb. -mosolygott, majd megcsókolt.
-Na, akkor menjünk, mert tényleg nagyon meleg van. -húztam magam után Harryt.
Útközben még vettünk egy jégkását ketten, és azt ittuk meg útközben. A fiúk háza előtt még azért átgondoltam: biztos komolyan gondolom? De már nem volt más választásom, Harry kinyitotta az ajtót, én pedig bementem.
-Sziasztok.- köszönt először Harry, utána pedig én is. Mindenki a nappaliban ült, és ha jól láttam koncertvideókat néztek, de mikor köszöntem mindenki rám nézett.
-Megcsalsz? -jött ode egyszerre Harryhez Louis.
-Hát haver, ha már neked van barátnőd, én miért ne csinálhatnám azt amit te. -puszilta meg Harry Lout, én pedig értetlenül néztem körbe. Addigra már mindenki odajött.
-Nyugi, csak egy újjabb Larry Stylinson pillanat. -mosolygott rám Zayn.
-Ők mindig ilyenek. Ilyen gyerekesek. -legyintett Liam.
-na, jöttök? A koncerteken készült felvételeket nézzük. Van kaja. -hívott be minket a nappaliba Niall.
Már 20 perce egy koncertet néztünk (nagyon tehetségesek a srácok, ez tény) amikor megcsörrent a telefonom, Do volt az. Kicsit félre léptem, és úgy vettem fel.
-Szia. -köszöntem boldogan.
-Szia. Na, együtt vagytok? -kérdezte izgatottan.
-Igen, de gondolom nem csak ezért hívtál.
-Hát tényleg nem. Már halálra untam magam. Hol vagy?
-A srácoknál. -mondtam kicsit hangosabban.
-Dorothy az? -kérdezte Niall. Én csak bólintottam, hogy igen. -Az jó. mondd meg neki, hogy ha szeretne akkor ő is nyugodtan jöjjön át.
-Anne, itt vagy? -szólt bele kicsit hangosabban a telefonba Do.
-Igen, és Niall azt üzeni, hogy ha gondolod gyere át. - ezt egy hangos sikítás követte, utána pedig megadtam neki a címet.
*Dorothy szemszöge*
Miután letettük a telefont, elmentem lezuhanyozni, majd a szekrényem előtt állva gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Végül egy fehér csőgatya, egy Mickey egeres póló, és egy szürke kardigán mellett döntöttem, tornacipővel.
Hajamat hagytam kiengedve, sminknek pedig csak alapozót és szempillaspirált tettem fel.
- Elmentem. Majd jövök! - kiabáltam be a nappaliba a szüleimnek.
- Hova mész? - kérdezte apu.
- A srácokhoz. Anne is ott van. Majd jövök. Sziasztok. - mondtam, majd becsuktam az ajtót és elindultam a srácok háza felé. 10 perc séta után meg is találtam. Először kicsit vaciláltam, de végül becsöngettem. 2 perc után nem nyitott senki se ajtót, így ismét becsöngettem. Fél perc után már nyílt is az ajtó és egy gyönyörű kék szempárral találkozott a tekintetem.
- Szia Dorothy. Már vártunk. Gyere be. - köszöntött Niall mosolyogva.
- Szia. - mondtam kicsit zavartan, majd mentem Niall után. - Sziasztok. - köszöntem kicsit félve mindenkinek.
- Szia. - köszöntek vissza.
- Szia. Én Danielle vagyok. Liam barátnője. - fogott velem kezet a lány.
- Dorothy Gilbert.
- Ki kér vodka narancsot? - kérdezte Zayn.
- Mindenki. - szólt Louis mindenki nevében.
Szóval el kezdtünk iszogatni, beszélgetni, hülyéskedni. Egy órával később már Zayn, Louis, és Harry is elég részegek voltak.
- Kicsit kimegyek az udvarra levegőzni. - kiabáltam Anne-nek, mivel eléggé hangosan szólt a zene.
- Oké. -
Volt kint egy hintaágy, oda leültem, lábaimat felhúztam, fejemet térdemre hajtottam és gondolkoztam.
- Mit csinálsz itt kint egyedül? - ült le mellém valaki 10 perccel később. Felnéztem és láttam, hogy Niall az.
- Kijöttem levegőzni.
- Értem. Mesélj magadról. - szólalt meg egy kicsit később.
- Rendben. Szóval Dorothy Gilbert vagyok, két hét múlva leszek 17, van egy 18 éves bátyám Matt. Párizsban születtünk, de a szüleink itt Londonban nyitottak egy éttermet és ideköltöztünk. Anne-el első osztályban ismerkedtünk meg, azóta legjobb barátnők vagyunk. Te jössz. - fordultam mosolyogva a szőke srác felé.
- Gyönyörű vagy. - mondta mélyen a szemembe nézve.
- Köszönöm. - mondtam és el is pirultam. A holdfény megvilágított minket, szóval lehet, hogy észrevette, hogy tiszta vörös a fejem.
Még egy kicsit egymás szemébe néztünk, majd ajkai közeledtek az enyémek felé...
Na sziasztok. Köszönjük a kommenteket, és a tetszikeket. Nagyon örülünk nekik. 10 tetszik, és 8 komment után jön a folytatás.
puszi: Anna és Dorka
2012. július 17., kedd
4. Kérdések és válaszok
*Dorothy szemszöge*
- Matt. Levennéd rólam a kezed? - szólalt meg elsőként Anne a döbbenet után.
- Miért, ha nem veszem le, akkor mit csinálsz? - húzogatta a bátyám a szemöldökét.
- Pofon váglak. - mondta tök komolyan Anne, mire Matt egyszerre levette róla a kezét.
- Na és most mit csinálunk? - kérdezte a bátyám.
- Te semmit. Nem úgy volt, hogy este mész el valahova? - kérdeztem.
- Nem.
- De azt mondtad! - szólalt meg Anne is.
- Tudom. De azt csak azért mondtam, hogy megnézzünk egy filmet. Szóval mondhatjátok a következő programot.
- Legyen. Maradhatsz. De azt meg kell már ígérned, hogy máskor békén hagysz minket.
- Rendben.
- Nos. Akkor mit szólnátok, ha azt csinálnánk, hogy mindenki ír fel 3 kérdést egy kis lapra, összehajtja, beledobjuk egy sapkába, és mindenkinek a kihúzott kérdésre kell őszintén válaszolnia? - kérdezte Anne.
- Én benne vagyok. - mondtuk egyszerre a bátyámmal.
- Rendben, akkor hajrá. Mindenki kap 5 percet.
- Na készen vagytok? - szólalt meg Matt 5 perccel később.
- Igen. - szóltunk egyszerre.
- Rendben. Akkor rakjuk bele a sapkába a papírokat és kezdhetjük is. - mondtam. - Ki akar elsőként húzni?
- Majd én. - mondta Matt, majd kihúzott egy kérdést. - "Mikor csókolóztál először?" Hmm. Azt hiszem, hogy 12 évesen.
- Sosem lehet elég fiatalon kezdeni.- mondtam, majd kihúztam én is egy kérdést. - "Mikor voltál először szerelmes?" 14 évesen.
- Oh igen. Jeremy. - mondta Anne, és ő is kihúzott egyet. - Szőke, fekete, vagy barna? Hm. Barna. - itt majdnem elszóltam magam, hogy ' Ó igen, Harry herceg' , de Matt előtt inkább befogtam a szám.
- Dorothy te jössz. - mondta Matt.
- Neked kéne, de mindegy, akkor húzok én. - mondtam és ismét húztam. - "Hova mennél egy első randin?" Hm. Nem is tudom. Talán este a London Eye-ra.
- A London Eye-ra? - kérdezte csodálkozva a bátyám.
- Igen. Mert szerintem az olyan romantikus. Fent a magasban és főleg úgy, hogy este az egész város ki van világítva és az olyan nagyon gyönyörű. - kezdtem el álmodozni.
- Na jó. Én inkább nem akarok belegondolni, szóval inkább húzok. - rombolta le az álmomat Matt és húzott. - Tetszik-e most valaki? Igen. -vágta rá egyszerre
*Anne szemszöge*
A kérdésemet pont Matt-nek címeztem, hiszen már rég nem beszéltettünk, így érdekelt a dolog, de a válasz meglepett. Egyszerre igent mondott, de miért nem írtam oda azt is, hogy ki az? Na késő bánat. Még maradt 4 kérdés, és én következtem.
-Barna, kék vagy zöld szem? Hmm jó kérdés, nekem az a fontos, hogy mindenképp 2 szeme legyen az illetőnek. -mondtam nevetve. Do te jössz.
-Plüssel alszol? Ne már. kihúztam a saját kérdésem, pedig ezt Mett-nek céloztam, na mindegy. Igen. -mosolygott a legjobb barátnőm.
-Matt. -néztünk egyszerre az említett srácra.
-Jó, legyen. -mondta és kihúzta az utolsó előtti cetlit. Mi a kedvenc rajzfilmed? Az hülye kérdés, és mind tudjátok rá a választ. Tom és Jerry.
-Jólvan na, jobb nem jutott az eszembe. -vágta fejbe Matt-et a párnájával Dorothy. -Na de utolsó kérdés, Anne, rajtad a sor.
-Aludtál már meztelenül? Matt, ezt te kérdezted. -nevettem Dorothy bátyjára.
-Igen, de érdekel, és most csakis őszintén válaszolni fogsz. -nézett rám csípőre tett kézzel.
-Kedves Matt, nem még nem aludtam meztelenül. -próbáltam komoly maradni, de nem ment, elröhögtem magam, és hátra dőltem az ágyon. Már akkor alig kaptam levegőt a nevetéstől, de Do bátyja még megcsikizett, és lefeküdt mellém.
-Neee. Matt. Hagyd abba. -mondtam ki nagy-nehezen.
-Nem, Kedves Anne, nem hagyom. -mondta olyan hangsúllyal mint én a választ.
Hiába kértem, nem állt le, én pedig már sírtam a röhögéstől. Egyszer csak, éppen mikor a hasamat csikizte, arca az enyémhez közeledett, de én elfordultam, így csak egy sima arcra puszit sikerült összehoznia.
Már kiskorom óta úgy tekintek Matt-re mint a bátyámra, és sokszor ölelgettük meg puszilgattuk egymást csak úgy barátságból, de ez teljesen más volt, nem csak egy baráti puszi, szerintem annál több...
Na sziasztok, ez lenne a 4. rész. Köszönjük a sok tetsziket és kommentet. A tetszikek száma jóval több lett, mint amennyit kértünk de a kommentek nehezen lettek meg. Talán azért, mert nem mindenki tudott hozzászólni. most már bárki írhat kommentet, szóval reméljük hamar meglesz a 7 tetszik, és az 5 komment, hogy tudjuk hozni a következő részt. :)
Puszi: Anna és Dorka
- Matt. Levennéd rólam a kezed? - szólalt meg elsőként Anne a döbbenet után.
- Miért, ha nem veszem le, akkor mit csinálsz? - húzogatta a bátyám a szemöldökét.
- Pofon váglak. - mondta tök komolyan Anne, mire Matt egyszerre levette róla a kezét.
- Na és most mit csinálunk? - kérdezte a bátyám.
- Te semmit. Nem úgy volt, hogy este mész el valahova? - kérdeztem.
- Nem.
- De azt mondtad! - szólalt meg Anne is.
- Tudom. De azt csak azért mondtam, hogy megnézzünk egy filmet. Szóval mondhatjátok a következő programot.
- Legyen. Maradhatsz. De azt meg kell már ígérned, hogy máskor békén hagysz minket.
- Rendben.
- Nos. Akkor mit szólnátok, ha azt csinálnánk, hogy mindenki ír fel 3 kérdést egy kis lapra, összehajtja, beledobjuk egy sapkába, és mindenkinek a kihúzott kérdésre kell őszintén válaszolnia? - kérdezte Anne.
- Én benne vagyok. - mondtuk egyszerre a bátyámmal.
- Rendben, akkor hajrá. Mindenki kap 5 percet.
- Na készen vagytok? - szólalt meg Matt 5 perccel később.
- Igen. - szóltunk egyszerre.
- Rendben. Akkor rakjuk bele a sapkába a papírokat és kezdhetjük is. - mondtam. - Ki akar elsőként húzni?
- Majd én. - mondta Matt, majd kihúzott egy kérdést. - "Mikor csókolóztál először?" Hmm. Azt hiszem, hogy 12 évesen.
- Sosem lehet elég fiatalon kezdeni.- mondtam, majd kihúztam én is egy kérdést. - "Mikor voltál először szerelmes?" 14 évesen.
- Oh igen. Jeremy. - mondta Anne, és ő is kihúzott egyet. - Szőke, fekete, vagy barna? Hm. Barna. - itt majdnem elszóltam magam, hogy ' Ó igen, Harry herceg' , de Matt előtt inkább befogtam a szám.
- Dorothy te jössz. - mondta Matt.
- Neked kéne, de mindegy, akkor húzok én. - mondtam és ismét húztam. - "Hova mennél egy első randin?" Hm. Nem is tudom. Talán este a London Eye-ra.
- A London Eye-ra? - kérdezte csodálkozva a bátyám.
- Igen. Mert szerintem az olyan romantikus. Fent a magasban és főleg úgy, hogy este az egész város ki van világítva és az olyan nagyon gyönyörű. - kezdtem el álmodozni.
- Na jó. Én inkább nem akarok belegondolni, szóval inkább húzok. - rombolta le az álmomat Matt és húzott. - Tetszik-e most valaki? Igen. -vágta rá egyszerre
*Anne szemszöge*
A kérdésemet pont Matt-nek címeztem, hiszen már rég nem beszéltettünk, így érdekelt a dolog, de a válasz meglepett. Egyszerre igent mondott, de miért nem írtam oda azt is, hogy ki az? Na késő bánat. Még maradt 4 kérdés, és én következtem.
-Barna, kék vagy zöld szem? Hmm jó kérdés, nekem az a fontos, hogy mindenképp 2 szeme legyen az illetőnek. -mondtam nevetve. Do te jössz.
-Plüssel alszol? Ne már. kihúztam a saját kérdésem, pedig ezt Mett-nek céloztam, na mindegy. Igen. -mosolygott a legjobb barátnőm.
-Matt. -néztünk egyszerre az említett srácra.
-Jó, legyen. -mondta és kihúzta az utolsó előtti cetlit. Mi a kedvenc rajzfilmed? Az hülye kérdés, és mind tudjátok rá a választ. Tom és Jerry.
-Jólvan na, jobb nem jutott az eszembe. -vágta fejbe Matt-et a párnájával Dorothy. -Na de utolsó kérdés, Anne, rajtad a sor.
-Aludtál már meztelenül? Matt, ezt te kérdezted. -nevettem Dorothy bátyjára.
-Igen, de érdekel, és most csakis őszintén válaszolni fogsz. -nézett rám csípőre tett kézzel.
-Kedves Matt, nem még nem aludtam meztelenül. -próbáltam komoly maradni, de nem ment, elröhögtem magam, és hátra dőltem az ágyon. Már akkor alig kaptam levegőt a nevetéstől, de Do bátyja még megcsikizett, és lefeküdt mellém.
-Neee. Matt. Hagyd abba. -mondtam ki nagy-nehezen.
-Nem, Kedves Anne, nem hagyom. -mondta olyan hangsúllyal mint én a választ.
Hiába kértem, nem állt le, én pedig már sírtam a röhögéstől. Egyszer csak, éppen mikor a hasamat csikizte, arca az enyémhez közeledett, de én elfordultam, így csak egy sima arcra puszit sikerült összehoznia.
Már kiskorom óta úgy tekintek Matt-re mint a bátyámra, és sokszor ölelgettük meg puszilgattuk egymást csak úgy barátságból, de ez teljesen más volt, nem csak egy baráti puszi, szerintem annál több...
Na sziasztok, ez lenne a 4. rész. Köszönjük a sok tetsziket és kommentet. A tetszikek száma jóval több lett, mint amennyit kértünk de a kommentek nehezen lettek meg. Talán azért, mert nem mindenki tudott hozzászólni. most már bárki írhat kommentet, szóval reméljük hamar meglesz a 7 tetszik, és az 5 komment, hogy tudjuk hozni a következő részt. :)
Puszi: Anna és Dorka
2012. július 16., hétfő
3. Érzések
*Anne szemszöge*
-Kicsim, elmentem bevásárolni. -szólt be a szobába anyu, ezzel felébresztve engem.
-Jó, szia. -mondtam álmosan, és a fejemre húztam a takarót.
Még kicsit a takaró alatt ébredeztem, aztán eszembe jutott, hogy ma találkozom Harryvel, úgyhogy egyszerre felkeltem, és a konyhába siettem.
-Jó reggelt neked is. -mondta az öcsém.
-Ja bocsi, jó reggelt. ne haragudj, sietek. -mondtam, miközben megkentem egy szelet kenyeret sajttal.
-Mert hova mész? Szereztél valami jó kis pasit? -nézett rám gonoszan Felix.
-Haha. Csak találkozunk, na és te hogy állsz barátnő terén? -néztem felvont szemöldökkel az öcsémre.
-Fúj. -kaptam az egyszerű választ.
-Na, de én most megyek készülődni. Jó legyél. -adtam egy puszit az öcsémnek is bementem a szobámba.
Tanácstalanul a szekrényem elé álltam, és egy darabig csak bámultam a rengeteg ruhámra. Végül mivel kint nem volt valami jó idő egy farmert vettem fel fehér top-al, és hozzá egy világosbarna kardigánt. A tornacipő, és a magassarkú között vacilláltam de végül egy fehér magassarkút választottam.
Kiegészítőnek egy karkötőt, és egy nyakláncot választottam. Cuccaimat pedig egy kisebb Chanel táskába szórtam bele.
Szerencsére a hajam természetes göndör, és most jól is állt, ezért nem kellett sokat vesződnöm fele. Szememet tussal húztam ki, és szempillaspirált használtam.
Pontban kettőkor kopogtak, én pedig egyszerre ajtót nyitottam.
-Szia. -köszöntöttem baráti puszival Harryt.
-Harry?! -nézett ránk kérdően anyu.
-Szia idősebb Anne. -mosolygott Harry. -Elrabolom a lányodat egy kis időre, ha nem gond.
-Ja, meg Do-nál alszom, úgyhogy majd csak holnap délután jövök, na szia. -adtam egy puszit anyunak, és elmentünk.
A Starbucks-ban egy nyugisabb asztalhoz ültünk. Harry és én is tejeskávét ittunk, először kicsit kínos volt a csend, de ezt Harry megtörte.
-Tudod, én már első látásra beléd szerettem, hihetetlen hogy tud valaki ennyire bájos, szép, és kedves lenni. -áradozott kicsit zavartan.
-Köszönöm, és te is aranyos vagy meg minden. -mondtam, és az asztalt bámultam.
-És hát arra gondoltam, hogy köztünk nem csak barátságnak kéne lennie. Hanem annál többnek. -na, ez lesokkolt. Igen, örültem, mert Harry helyes, de én még nem is ismerem.
-Hát, nem tudom, az az igazság, hogy én még nem nagyon ismerlek, és azért még nekem egy kis időre lenne szükségem, és persze még te sem ismersz engem.
-Jó, igazad van, túl gyors voltam, de a barátokba megegyezünk ugye? -mosolygott felém.
-Mindenképp. -öleltem meg a göndör srácot. -Na de mesélj magadról.
Harry rengeteg mindent mesélt, a gyerekkoráról, a bandáról, az iskolás éveiről és a szokásairól. (hát volt köztük pár fura dolog, például a meztelenül alvás) Viszont a családjáról nem sok mindent tudtam meg, de nem mertem rákérdezni.
-Na de most rajtad a sor. -nézett rám türelmetlenül.
Így hirtelen nem is tudtam mit mondjak, végül én a családomról, a gyerekkoromról, a Do-val való kapcsolatunkról, és a tanulmányaimról beszéltem neki.
-Szeretem, ha egy lány tanul, és érdekli a jövője. -mondta komolyan.
-Ja. De neked könnyű lehet, de azzal keresel pénzt, amit szeretsz, viszont ez másoknak nem megy ennyire jól. -vágtam a fejéhez, lehet, hogy kicsit bunkón.
-Akkor gondolom te sem szereted a One Direction-t. -húzta el a száját.
-De, csak néha zavar, hogy anyunak ti vagytok az elsők. Lehet, hogy úgy tűnik féltékeny vagyok, de egy anyának a családja legyen az első.
-Igazad van, bár már szinte mi is a családja vagyunk. De mondom, egyetértek. Ha bármiben tudok segíteni, szólj. Bár a család témában nem nagyon vagyok otthon. -mondta, és ha jól láttam szeme a könnyeitől csillogott.
-Megoldom, talán. De miért, a te családoddal mi történt? -néztem rá aggódva. Ritkán látok fiút így.. Apát láttam egyszer, Dorothy bátyját Matt-et pedig kétszer láttam sírni.
-Hát még kicsi voltam, amikor a szüleim elváltak, és nagyon megviselt a dolog. De egyben anyuval jobb lett a viszonyunk, de akkor is, néha sírni tudnék ha arra gondolok, hogy nem azzal a családdal élek most, mint régen. -mondta szomorúan.
-Értem, és sajnálom, de ez az, amivel nem tudunk mit kezdeni. A szüleid döntése volt. És tudod mit, köszönöm, hogy ennyi mindent megosztottál velem.
-Én is köszönöm mindent. ár szükségem volt, egy ilyen beszélgetésre. Viszont, nekem most mennem kell, mert Dorothy vár.
-Jól van. Ne vedd nyomulásnak, de holnap délután nem megyünk el sétálni? -nézett rám kölyökkutya szemekkel.
-Részemről rendben. 3-kor Hyde parkban? -mosolyogtam felé.
-Tökéletes, már várom. Szia. -mondta mosollyal az arcán, és megpuszilt.
Ő jobbra ment, én pedig balra, Dorothyék felé, és csak bámultam az egyre távolodó alakot...
*Dorothy szemszöge*
- Dorothy! Valaki csöngetett! Kinyitod? - kiabált nekem Matt.
- Mivel te lusta vagy lemenni és kinyitni, ezért igen, lemegyek. - kiabáltam vissza.
Kinyitottam az ajtót és láttam, hogy Anne az.
- Szia. Na? Milyen volt? Összejöttetek? - kérdeztem izgatottam a barátnőmet, amíg besétáltunk a nappaliba és leültünk.
- Nem. - sóhajtott, mire én felvont szemöldökkel néztem rá, majd elkezdte mesélni a történteket.
- Szóval akkor holnap megint találkoztok? - kérdeztem, mikor elmesélt mindent.
- Igen. Már nagyon várom. - mosolygott.
- El hiszem. - mosolyogtam én is. - Bárcsak én is így lennék Niallel. - mondtam ki, majd a szám elé kaptam a kezem.
- Haha. Tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis elszólod magad. - nevetett Anne. - Szóval Niall tetszik mi? - kérdezte, miközben a szemöldökét húzogatta, én pedig elpirultam.
- Hát igen. -
- Aranyosak is lennétek együtt. -
- Üdv csajok. - jött be a nappaliba Matt.
- Szia. - köszöntünk egyszerre.
- Mi a mai program? - kérdezte, majd leült az egyik fotelba.
- Neked semmi. Amúgyis olyan filmet nézünk meg, ami neked nem tetszik. - mondtam a bátyámnak.
- Jó akkor van egy ajánlatom. Mivel én majd csak este megyek el, ezért megnézünk egy olyan filmet, amit én mondok és utána békén hagylak titeket. -
- Megígéred? - kérdezte Anne.
- Meg. -
- Legyen. De akkor utána tényleg felszívódsz. - mondtam.
- Nyugi már. Amúgy sem vagyok kíváncsi a csöpögős, lányos meséitekre. -
- Még jó. - mondta Anne.
Anne-el csináltunk két tál popcornt, majd felmentünk a szobámba és a Matt által választott filmet néztük meg azaz a Rémálom az Elm utcában-t. Hát nekem nem ngyon jött be, és ahogyan láttam Anne-nek sem, de legalább Matt most végre békénhagy minket. Vagy legalábbis azt hittük.
- Matt. Vége a filmnek. Most már mehetsz. - próbáltam kilökdösni a bátyámat az ajtón, de persze sikertelenül.
- De hiszen régen is milyen jól elvoltunk. Mindig kitaláltunk valami hülyeséget. Már 1 éve nem volt olyan este. Most bepótolhatnánk. - mondta a bátyám, majd leült az ágyra Anne mellé, és az egyik kezével átölelte a vállát, mire mind a ketten kérdőn néztünk rá.
Na sziasztok. :) Hát íme itt az új rész, ahogyan megígértük. A következő rész 4 komment és 6 tetszik után jön. puszi : Dorka és Anna. :) xX.
-Kicsim, elmentem bevásárolni. -szólt be a szobába anyu, ezzel felébresztve engem.
-Jó, szia. -mondtam álmosan, és a fejemre húztam a takarót.
Még kicsit a takaró alatt ébredeztem, aztán eszembe jutott, hogy ma találkozom Harryvel, úgyhogy egyszerre felkeltem, és a konyhába siettem.
-Jó reggelt neked is. -mondta az öcsém.
-Ja bocsi, jó reggelt. ne haragudj, sietek. -mondtam, miközben megkentem egy szelet kenyeret sajttal.
-Mert hova mész? Szereztél valami jó kis pasit? -nézett rám gonoszan Felix.
-Haha. Csak találkozunk, na és te hogy állsz barátnő terén? -néztem felvont szemöldökkel az öcsémre.
-Fúj. -kaptam az egyszerű választ.
-Na, de én most megyek készülődni. Jó legyél. -adtam egy puszit az öcsémnek is bementem a szobámba.
Tanácstalanul a szekrényem elé álltam, és egy darabig csak bámultam a rengeteg ruhámra. Végül mivel kint nem volt valami jó idő egy farmert vettem fel fehér top-al, és hozzá egy világosbarna kardigánt. A tornacipő, és a magassarkú között vacilláltam de végül egy fehér magassarkút választottam.
Kiegészítőnek egy karkötőt, és egy nyakláncot választottam. Cuccaimat pedig egy kisebb Chanel táskába szórtam bele.
Szerencsére a hajam természetes göndör, és most jól is állt, ezért nem kellett sokat vesződnöm fele. Szememet tussal húztam ki, és szempillaspirált használtam.
Pontban kettőkor kopogtak, én pedig egyszerre ajtót nyitottam.
-Szia. -köszöntöttem baráti puszival Harryt.
-Harry?! -nézett ránk kérdően anyu.
-Szia idősebb Anne. -mosolygott Harry. -Elrabolom a lányodat egy kis időre, ha nem gond.
-Ja, meg Do-nál alszom, úgyhogy majd csak holnap délután jövök, na szia. -adtam egy puszit anyunak, és elmentünk.
A Starbucks-ban egy nyugisabb asztalhoz ültünk. Harry és én is tejeskávét ittunk, először kicsit kínos volt a csend, de ezt Harry megtörte.
-Tudod, én már első látásra beléd szerettem, hihetetlen hogy tud valaki ennyire bájos, szép, és kedves lenni. -áradozott kicsit zavartan.
-Köszönöm, és te is aranyos vagy meg minden. -mondtam, és az asztalt bámultam.
-És hát arra gondoltam, hogy köztünk nem csak barátságnak kéne lennie. Hanem annál többnek. -na, ez lesokkolt. Igen, örültem, mert Harry helyes, de én még nem is ismerem.
-Hát, nem tudom, az az igazság, hogy én még nem nagyon ismerlek, és azért még nekem egy kis időre lenne szükségem, és persze még te sem ismersz engem.
-Jó, igazad van, túl gyors voltam, de a barátokba megegyezünk ugye? -mosolygott felém.
-Mindenképp. -öleltem meg a göndör srácot. -Na de mesélj magadról.
Harry rengeteg mindent mesélt, a gyerekkoráról, a bandáról, az iskolás éveiről és a szokásairól. (hát volt köztük pár fura dolog, például a meztelenül alvás) Viszont a családjáról nem sok mindent tudtam meg, de nem mertem rákérdezni.
-Na de most rajtad a sor. -nézett rám türelmetlenül.
Így hirtelen nem is tudtam mit mondjak, végül én a családomról, a gyerekkoromról, a Do-val való kapcsolatunkról, és a tanulmányaimról beszéltem neki.
-Szeretem, ha egy lány tanul, és érdekli a jövője. -mondta komolyan.
-Ja. De neked könnyű lehet, de azzal keresel pénzt, amit szeretsz, viszont ez másoknak nem megy ennyire jól. -vágtam a fejéhez, lehet, hogy kicsit bunkón.
-Akkor gondolom te sem szereted a One Direction-t. -húzta el a száját.
-De, csak néha zavar, hogy anyunak ti vagytok az elsők. Lehet, hogy úgy tűnik féltékeny vagyok, de egy anyának a családja legyen az első.
-Igazad van, bár már szinte mi is a családja vagyunk. De mondom, egyetértek. Ha bármiben tudok segíteni, szólj. Bár a család témában nem nagyon vagyok otthon. -mondta, és ha jól láttam szeme a könnyeitől csillogott.
-Megoldom, talán. De miért, a te családoddal mi történt? -néztem rá aggódva. Ritkán látok fiút így.. Apát láttam egyszer, Dorothy bátyját Matt-et pedig kétszer láttam sírni.
-Hát még kicsi voltam, amikor a szüleim elváltak, és nagyon megviselt a dolog. De egyben anyuval jobb lett a viszonyunk, de akkor is, néha sírni tudnék ha arra gondolok, hogy nem azzal a családdal élek most, mint régen. -mondta szomorúan.
-Értem, és sajnálom, de ez az, amivel nem tudunk mit kezdeni. A szüleid döntése volt. És tudod mit, köszönöm, hogy ennyi mindent megosztottál velem.
-Én is köszönöm mindent. ár szükségem volt, egy ilyen beszélgetésre. Viszont, nekem most mennem kell, mert Dorothy vár.
-Jól van. Ne vedd nyomulásnak, de holnap délután nem megyünk el sétálni? -nézett rám kölyökkutya szemekkel.
-Részemről rendben. 3-kor Hyde parkban? -mosolyogtam felé.
-Tökéletes, már várom. Szia. -mondta mosollyal az arcán, és megpuszilt.
Ő jobbra ment, én pedig balra, Dorothyék felé, és csak bámultam az egyre távolodó alakot...
*Dorothy szemszöge*
- Dorothy! Valaki csöngetett! Kinyitod? - kiabált nekem Matt.
- Mivel te lusta vagy lemenni és kinyitni, ezért igen, lemegyek. - kiabáltam vissza.
Kinyitottam az ajtót és láttam, hogy Anne az.
- Szia. Na? Milyen volt? Összejöttetek? - kérdeztem izgatottam a barátnőmet, amíg besétáltunk a nappaliba és leültünk.
- Nem. - sóhajtott, mire én felvont szemöldökkel néztem rá, majd elkezdte mesélni a történteket.
- Szóval akkor holnap megint találkoztok? - kérdeztem, mikor elmesélt mindent.
- Igen. Már nagyon várom. - mosolygott.
- El hiszem. - mosolyogtam én is. - Bárcsak én is így lennék Niallel. - mondtam ki, majd a szám elé kaptam a kezem.
- Haha. Tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis elszólod magad. - nevetett Anne. - Szóval Niall tetszik mi? - kérdezte, miközben a szemöldökét húzogatta, én pedig elpirultam.
- Hát igen. -
- Aranyosak is lennétek együtt. -
- Üdv csajok. - jött be a nappaliba Matt.
- Szia. - köszöntünk egyszerre.
- Mi a mai program? - kérdezte, majd leült az egyik fotelba.
- Neked semmi. Amúgyis olyan filmet nézünk meg, ami neked nem tetszik. - mondtam a bátyámnak.
- Jó akkor van egy ajánlatom. Mivel én majd csak este megyek el, ezért megnézünk egy olyan filmet, amit én mondok és utána békén hagylak titeket. -
- Megígéred? - kérdezte Anne.
- Meg. -
- Legyen. De akkor utána tényleg felszívódsz. - mondtam.
- Nyugi már. Amúgy sem vagyok kíváncsi a csöpögős, lányos meséitekre. -
- Még jó. - mondta Anne.
Anne-el csináltunk két tál popcornt, majd felmentünk a szobámba és a Matt által választott filmet néztük meg azaz a Rémálom az Elm utcában-t. Hát nekem nem ngyon jött be, és ahogyan láttam Anne-nek sem, de legalább Matt most végre békénhagy minket. Vagy legalábbis azt hittük.
- Matt. Vége a filmnek. Most már mehetsz. - próbáltam kilökdösni a bátyámat az ajtón, de persze sikertelenül.
- De hiszen régen is milyen jól elvoltunk. Mindig kitaláltunk valami hülyeséget. Már 1 éve nem volt olyan este. Most bepótolhatnánk. - mondta a bátyám, majd leült az ágyra Anne mellé, és az egyik kezével átölelte a vállát, mire mind a ketten kérdőn néztünk rá.
Na sziasztok. :) Hát íme itt az új rész, ahogyan megígértük. A következő rész 4 komment és 6 tetszik után jön. puszi : Dorka és Anna. :) xX.
2.Vacsoravendégek
*Dorothy szemszöge*
Én is odamentem Anne mellé az ajtóhoz. 5 srác állt ott. Fogalmam sem volt arról, hogy kik ők.
- Sziasztok. - köszöntem oda nekik mosolyogva én is.
- Sziasztok srácok. Gyertek be. - jött oda Mrs. Gray is.
- Szia Anne. Fogadd el ezt tőlünk. - mondta mosolyogva a göndör hajú srác és átnyújtott Mrs. Gray-nek egy üveg pezsgőt.
- Jajj srácok, el is felejtettem. Ő itt a lányom Anne, és a barátnője Dorothy. - mutatott be minket Anne anyukája a srácoknak.
- Én Harry Styles vagyok. - mutatkozott be a göndör hajú srác. - Ő itt Zayn Malik, Louis Tomlinson, Liam Payne, és Niall Horan. - mutatott végig a srácokon.
- Na mi lenne, ha bejönnétek? - kiabált Anne apukája az asztaltól.
Nem szóltunk semmit, csak bementünk az asztalhoz. Kicsit beszélgettünk a srácokkal, majd Anne anyukája szólt, hogy segítsünk behozni a vacsorát. Feltálaltuk, majd a pezsgő is elfogyasztásra került.
- Anne drágám! - szólt Mrs. Gray a barátnőmnek. - A hűtőben van süti. Behoznád? -
- Persze. De valaki tudna nekem segíteni? - kérdezte, majd Harry egyszerre felállt és bementek a konyhába.
*Anne szemszöge*
Nem tudom miért, de megkérdeztem, hogy valaki tudna-e nekem segíteni, és Harry önként jelentkezett. Ez nagyon meglepett, de együtt bementünk a konyhába.
-Pont olyan szép vagy, mint anyukád. -mosolygott aranyosan Harry.
-Köszönöm. -pirultam el, majd kivettem a hűtőből a raffaelló szeletet.
-Hagyd csak, majd én felvágom. -mondta a srác, majd közelebb jött hozzám. A szívem azt hiszem jóval gyorsabban vert, az arcom is vörös lehetett, és a pillangók a gyomromban felébredtek. Azt hiszem, szerelmes vagyok. Legutolján akkor éreztem ezt, amikor Jack-el jártam, azaz több mint 1 éve. De persze meg kell majd ismernem Harryt.
Kiraktuk a sütiket egy tálra, és már indultem volna ki a konyhából, amikor Harry közelebb húzott magához, és mélyen a szemembe nézett. Elolvadok azoktól a zöld szemektől.
-Nem lenne kedved holnap elmenni valamerre? -kérdezte zavartan, miközben a száját harapdálta.
-De, szívesen mennék. -mosolyodtam el. próbáltam nem vigyorogni, bár ez nem tudom mennyire sikerült, mert szívem szerint ugráltam volna örömömben. -Tessék, itt a számom, hívj. -firkáltam le gyorsan a telefonszámomat.
-Mindenképp. -mosolygott felém, és kimentünk a konyhából.
-Na végre. Mi tartott ennyi ideig? -nézett felén kicsit idegesen Niall.
-Ne sértődj meg, mindig ilyen ha éhes. -nyugtatott meg Harry, majd visszaült Louis mellé.
-Na mi volt? -nézett rám izgatottam Dorothy.
*Dorothy szemszöge*
Elég sokáig bent voltak a konyhában. Mikor kijöttek láttam Anne szemén, hogy nagyon boldog.
- Na mi volt? - kérdeztem meg egyszerre.
- Áh semmi, csak holnap találkozunk. - mondta tök természetesen.
- Ááááá. Ez neked semmi? Te hülye vagy. - nevettem.
- Na és neked mi a véleményed róluk? - nézett rám felvont szemöldökkel Anne.
- Hát jó fejek. - mondtam kicsit zavartan.
- Na. Ezt már ismerem. Melyik tetszik? -
- Egyik se. - mondtam és szerintem elpirultam.
- Jó nem kérdezősködök. Ismerlek már. Előbb-utóbb úgyis elszólod magad. -
- Na srácok, nekünk indulnunk kell. - állt fel Liam.
- Anne, Dorothy! Kikíséritek a fiúkat? - kérdezte Mrs. Gray.
- Persze. - válaszoltam.
*Anne szemszöge*
Mielőtt kikísértük a srácokat egyesével megölelték anyát!. Kicsit ledöbbentem, hogy anyut szinte haverként kezelik, de mindenesetre ez persze anyunak jó, hiszen nem csak menager-banda kapcsolat van köztük.
-Na sziasztok lányok. -öleltek meg minket is egyesével a fiúk. Harry direkt a végére maradt.
-Szia. Holnap hívlak. -mondta, és az öleléshez egy puszit is társított.
-Sziasztok. -mondtam kicsit zavartan, és becsuktam az ajtót, majd egy nagyot sóhajtottam.
-Vörös a fejed. -nevetett a képembe Dorothy.
-Hát, ezek után, nem is csodálom. -kaptam egy puszit Tőle. -hangsúlyoztam az utolsó szót.
-Jó, azért csak ne bízd el magad. -húzott vissza a földre Do. -Na, de nekem mennem kéne, anyuék már várnak, bár szerintem az étteremben vannak, de a bátyámat is régen láttam.
-Jólvan, szia. -öleltem meg.
-Szia. Aztán majd mesélj. -mosolygott Do, és ő is elment. Anyuék már a szobájukban voltak, öcsém pedig már aludt, így én is követtem a példájukat, és elmentem a szobámba. Már majdnem elaludtam, amikor kaptam egy sms-t.
,,Jó éjt, álmodj szépeket. Holnap 2-re érted megyek, aztán beülünk a Starbucks-ba. Megfelel? :) xx. Harry "
Ismét ugráltam volna örömömben, de az álmosságtól nem ment, ezért csak hatalmas vigyorral visszaírtam, hogy: ,,Tökéletes, neked is jó éjt, puszi: Anne "
Ezek után, persze boldogan aludtam el, és már nagyon vártam, hogy láthassam Harry-t.
Na sziasztok. hamar meglettek a kommentek, és a tetszikek. Nagyon örültünk ennek, és azt gondoljuk megtudjátok csinálni a 3 kommentet, és a 3 tetsziket.Tehát akkor jön majd az új rész. Hajrá ;) Véleményeket is várunk, és nyugodtan írjátok meg azt is, ha valami nem tetszik.
Puszi: Anna és Dorka
Én is odamentem Anne mellé az ajtóhoz. 5 srác állt ott. Fogalmam sem volt arról, hogy kik ők.
- Sziasztok. - köszöntem oda nekik mosolyogva én is.
- Sziasztok srácok. Gyertek be. - jött oda Mrs. Gray is.
- Szia Anne. Fogadd el ezt tőlünk. - mondta mosolyogva a göndör hajú srác és átnyújtott Mrs. Gray-nek egy üveg pezsgőt.
- Jajj srácok, el is felejtettem. Ő itt a lányom Anne, és a barátnője Dorothy. - mutatott be minket Anne anyukája a srácoknak.
- Én Harry Styles vagyok. - mutatkozott be a göndör hajú srác. - Ő itt Zayn Malik, Louis Tomlinson, Liam Payne, és Niall Horan. - mutatott végig a srácokon.
- Na mi lenne, ha bejönnétek? - kiabált Anne apukája az asztaltól.
Nem szóltunk semmit, csak bementünk az asztalhoz. Kicsit beszélgettünk a srácokkal, majd Anne anyukája szólt, hogy segítsünk behozni a vacsorát. Feltálaltuk, majd a pezsgő is elfogyasztásra került.
- Anne drágám! - szólt Mrs. Gray a barátnőmnek. - A hűtőben van süti. Behoznád? -
- Persze. De valaki tudna nekem segíteni? - kérdezte, majd Harry egyszerre felállt és bementek a konyhába.
*Anne szemszöge*
Nem tudom miért, de megkérdeztem, hogy valaki tudna-e nekem segíteni, és Harry önként jelentkezett. Ez nagyon meglepett, de együtt bementünk a konyhába.
-Pont olyan szép vagy, mint anyukád. -mosolygott aranyosan Harry.
-Köszönöm. -pirultam el, majd kivettem a hűtőből a raffaelló szeletet.
-Hagyd csak, majd én felvágom. -mondta a srác, majd közelebb jött hozzám. A szívem azt hiszem jóval gyorsabban vert, az arcom is vörös lehetett, és a pillangók a gyomromban felébredtek. Azt hiszem, szerelmes vagyok. Legutolján akkor éreztem ezt, amikor Jack-el jártam, azaz több mint 1 éve. De persze meg kell majd ismernem Harryt.
Kiraktuk a sütiket egy tálra, és már indultem volna ki a konyhából, amikor Harry közelebb húzott magához, és mélyen a szemembe nézett. Elolvadok azoktól a zöld szemektől.
-Nem lenne kedved holnap elmenni valamerre? -kérdezte zavartan, miközben a száját harapdálta.
-De, szívesen mennék. -mosolyodtam el. próbáltam nem vigyorogni, bár ez nem tudom mennyire sikerült, mert szívem szerint ugráltam volna örömömben. -Tessék, itt a számom, hívj. -firkáltam le gyorsan a telefonszámomat.
-Mindenképp. -mosolygott felém, és kimentünk a konyhából.
-Na végre. Mi tartott ennyi ideig? -nézett felén kicsit idegesen Niall.
-Ne sértődj meg, mindig ilyen ha éhes. -nyugtatott meg Harry, majd visszaült Louis mellé.
-Na mi volt? -nézett rám izgatottam Dorothy.
*Dorothy szemszöge*
Elég sokáig bent voltak a konyhában. Mikor kijöttek láttam Anne szemén, hogy nagyon boldog.
- Na mi volt? - kérdeztem meg egyszerre.
- Áh semmi, csak holnap találkozunk. - mondta tök természetesen.
- Ááááá. Ez neked semmi? Te hülye vagy. - nevettem.
- Na és neked mi a véleményed róluk? - nézett rám felvont szemöldökkel Anne.
- Hát jó fejek. - mondtam kicsit zavartan.
- Na. Ezt már ismerem. Melyik tetszik? -
- Egyik se. - mondtam és szerintem elpirultam.
- Jó nem kérdezősködök. Ismerlek már. Előbb-utóbb úgyis elszólod magad. -
- Na srácok, nekünk indulnunk kell. - állt fel Liam.
- Anne, Dorothy! Kikíséritek a fiúkat? - kérdezte Mrs. Gray.
- Persze. - válaszoltam.
*Anne szemszöge*
Mielőtt kikísértük a srácokat egyesével megölelték anyát!. Kicsit ledöbbentem, hogy anyut szinte haverként kezelik, de mindenesetre ez persze anyunak jó, hiszen nem csak menager-banda kapcsolat van köztük.
-Na sziasztok lányok. -öleltek meg minket is egyesével a fiúk. Harry direkt a végére maradt.
-Szia. Holnap hívlak. -mondta, és az öleléshez egy puszit is társított.
-Sziasztok. -mondtam kicsit zavartan, és becsuktam az ajtót, majd egy nagyot sóhajtottam.
-Vörös a fejed. -nevetett a képembe Dorothy.
-Hát, ezek után, nem is csodálom. -kaptam egy puszit Tőle. -hangsúlyoztam az utolsó szót.
-Jó, azért csak ne bízd el magad. -húzott vissza a földre Do. -Na, de nekem mennem kéne, anyuék már várnak, bár szerintem az étteremben vannak, de a bátyámat is régen láttam.
-Jólvan, szia. -öleltem meg.
-Szia. Aztán majd mesélj. -mosolygott Do, és ő is elment. Anyuék már a szobájukban voltak, öcsém pedig már aludt, így én is követtem a példájukat, és elmentem a szobámba. Már majdnem elaludtam, amikor kaptam egy sms-t.
,,Jó éjt, álmodj szépeket. Holnap 2-re érted megyek, aztán beülünk a Starbucks-ba. Megfelel? :) xx. Harry "
Ismét ugráltam volna örömömben, de az álmosságtól nem ment, ezért csak hatalmas vigyorral visszaírtam, hogy: ,,Tökéletes, neked is jó éjt, puszi: Anne "
Ezek után, persze boldogan aludtam el, és már nagyon vártam, hogy láthassam Harry-t.
Na sziasztok. hamar meglettek a kommentek, és a tetszikek. Nagyon örültünk ennek, és azt gondoljuk megtudjátok csinálni a 3 kommentet, és a 3 tetsziket.Tehát akkor jön majd az új rész. Hajrá ;) Véleményeket is várunk, és nyugodtan írjátok meg azt is, ha valami nem tetszik.
Puszi: Anna és Dorka
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)