3. Érzések

*Anne szemszöge*


-Kicsim, elmentem bevásárolni. -szólt be a szobába anyu, ezzel felébresztve engem.


-Jó, szia. -mondtam álmosan, és a fejemre húztam a takarót.


Még kicsit a takaró alatt ébredeztem, aztán eszembe jutott, hogy ma találkozom Harryvel, úgyhogy egyszerre felkeltem, és a konyhába siettem.


-Jó reggelt neked is. -mondta az öcsém.


-Ja bocsi, jó reggelt. ne haragudj, sietek. -mondtam, miközben megkentem egy szelet kenyeret sajttal.


-Mert hova mész? Szereztél valami jó kis pasit? -nézett rám gonoszan Felix.


-Haha. Csak találkozunk, na és te hogy állsz barátnő terén? -néztem felvont szemöldökkel az öcsémre.


-Fúj. -kaptam az egyszerű választ.


-Na, de én most megyek készülődni. Jó legyél. -adtam egy puszit az öcsémnek is bementem a szobámba.


Tanácstalanul a szekrényem elé álltam, és egy darabig csak bámultam a rengeteg ruhámra. Végül mivel kint nem volt valami jó idő egy farmert vettem fel fehér top-al, és hozzá egy világosbarna kardigánt. A tornacipő, és a magassarkú között vacilláltam de végül egy fehér magassarkút választottam.
Kiegészítőnek egy karkötőt, és egy nyakláncot választottam. Cuccaimat pedig egy kisebb Chanel táskába szórtam bele.

Szerencsére a hajam természetes göndör, és most jól is állt, ezért nem kellett sokat vesződnöm fele. Szememet tussal húztam ki, és szempillaspirált használtam.


Pontban kettőkor kopogtak, én pedig egyszerre ajtót nyitottam.


-Szia. -köszöntöttem  baráti puszival Harryt.


-Harry?! -nézett ránk kérdően anyu.


-Szia idősebb Anne. -mosolygott Harry. -Elrabolom a lányodat egy kis időre, ha nem gond.


-Ja, meg Do-nál alszom, úgyhogy majd csak holnap délután jövök, na szia. -adtam egy puszit anyunak, és elmentünk.


A Starbucks-ban egy nyugisabb asztalhoz ültünk. Harry és én is tejeskávét ittunk, először kicsit kínos volt a csend, de ezt Harry megtörte.


-Tudod, én már első látásra beléd szerettem, hihetetlen hogy tud valaki ennyire bájos, szép, és kedves lenni. -áradozott kicsit zavartan.


-Köszönöm, és te is aranyos vagy meg minden. -mondtam, és az asztalt bámultam.


-És hát arra gondoltam, hogy köztünk nem csak barátságnak kéne lennie. Hanem annál többnek. -na, ez lesokkolt. Igen, örültem, mert Harry helyes, de én még nem is ismerem.


-Hát, nem tudom, az az igazság, hogy én még nem nagyon ismerlek, és azért még nekem egy kis időre lenne szükségem, és persze még te sem ismersz engem.


-Jó, igazad van, túl gyors voltam, de a barátokba megegyezünk ugye? -mosolygott felém.


-Mindenképp. -öleltem meg a göndör srácot. -Na de mesélj magadról.


Harry rengeteg mindent mesélt, a gyerekkoráról, a bandáról, az iskolás éveiről és a szokásairól. (hát volt köztük pár fura dolog, például a meztelenül alvás) Viszont a családjáról nem sok mindent tudtam meg, de nem mertem rákérdezni.


-Na de most rajtad a sor. -nézett rám türelmetlenül.


Így hirtelen nem is tudtam mit mondjak, végül én a családomról, a gyerekkoromról, a Do-val való kapcsolatunkról, és a tanulmányaimról beszéltem neki.


-Szeretem, ha egy lány tanul, és érdekli a jövője. -mondta komolyan.


-Ja. De neked könnyű lehet, de azzal keresel pénzt, amit szeretsz, viszont ez másoknak nem megy ennyire jól. -vágtam a fejéhez, lehet, hogy kicsit bunkón.


-Akkor gondolom te sem szereted a One Direction-t. -húzta el a száját.


-De, csak néha zavar, hogy anyunak ti vagytok az elsők. Lehet, hogy úgy tűnik féltékeny vagyok, de egy anyának a családja legyen az első.


-Igazad van, bár már szinte mi is a családja vagyunk. De mondom, egyetértek. Ha bármiben tudok segíteni, szólj. Bár a család témában nem nagyon vagyok otthon. -mondta, és ha jól láttam szeme a könnyeitől csillogott.


-Megoldom, talán. De miért, a te családoddal mi történt? -néztem rá aggódva. Ritkán látok fiút így.. Apát láttam egyszer, Dorothy bátyját Matt-et pedig kétszer láttam sírni.


-Hát még kicsi voltam, amikor a szüleim elváltak, és nagyon megviselt a dolog. De egyben anyuval jobb lett a viszonyunk, de akkor is, néha sírni tudnék ha arra gondolok, hogy nem azzal a családdal élek most, mint régen. -mondta szomorúan.


-Értem, és sajnálom, de ez az, amivel nem tudunk mit kezdeni. A szüleid döntése volt. És tudod mit, köszönöm, hogy ennyi mindent megosztottál velem.


-Én is köszönöm mindent. ár szükségem volt, egy ilyen beszélgetésre. Viszont, nekem most mennem kell, mert Dorothy vár.


-Jól van. Ne vedd nyomulásnak, de holnap délután nem megyünk el sétálni? -nézett rám kölyökkutya szemekkel.


-Részemről rendben. 3-kor  Hyde parkban? -mosolyogtam felé.


-Tökéletes, már várom. Szia. -mondta mosollyal az arcán, és megpuszilt.


Ő jobbra ment, én pedig balra, Dorothyék felé, és csak bámultam az egyre távolodó alakot...




*Dorothy szemszöge*


- Dorothy! Valaki csöngetett! Kinyitod? - kiabált nekem Matt.


- Mivel te lusta vagy lemenni és kinyitni, ezért igen, lemegyek. - kiabáltam vissza.


Kinyitottam az ajtót és láttam, hogy Anne az.


- Szia. Na? Milyen volt? Összejöttetek? - kérdeztem izgatottam a barátnőmet, amíg besétáltunk a nappaliba és leültünk.


- Nem. - sóhajtott, mire én felvont szemöldökkel néztem rá, majd elkezdte mesélni a történteket.


- Szóval akkor holnap megint találkoztok? - kérdeztem, mikor elmesélt mindent.


- Igen. Már nagyon várom. - mosolygott.


- El hiszem. - mosolyogtam én is. - Bárcsak én is így lennék Niallel. - mondtam ki, majd a szám elé kaptam a kezem.


- Haha. Tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis elszólod magad. - nevetett Anne. - Szóval Niall tetszik mi? - kérdezte, miközben a szemöldökét húzogatta, én pedig elpirultam.


- Hát igen. -


- Aranyosak is lennétek együtt. -


- Üdv csajok. - jött be a nappaliba Matt.


- Szia. - köszöntünk egyszerre.


- Mi a mai program? - kérdezte, majd leült az egyik fotelba.


- Neked semmi. Amúgyis olyan filmet nézünk meg, ami neked nem tetszik. - mondtam a bátyámnak.


- Jó akkor van egy ajánlatom. Mivel én majd csak este megyek el, ezért megnézünk egy olyan filmet, amit én mondok és utána békén hagylak titeket. -


- Megígéred? - kérdezte Anne.


- Meg. -


- Legyen. De akkor utána tényleg felszívódsz. - mondtam.


- Nyugi már. Amúgy sem vagyok kíváncsi a csöpögős, lányos meséitekre. -


- Még jó. - mondta Anne. 


Anne-el csináltunk két tál popcornt, majd felmentünk a szobámba és a Matt által választott filmet néztük meg azaz a Rémálom az Elm utcában-t. Hát nekem nem ngyon jött be, és ahogyan láttam Anne-nek sem, de legalább Matt most végre békénhagy minket. Vagy legalábbis azt hittük.


- Matt. Vége a filmnek. Most már mehetsz. - próbáltam kilökdösni a bátyámat az ajtón, de persze sikertelenül.


- De hiszen régen is milyen jól elvoltunk. Mindig kitaláltunk valami hülyeséget. Már 1 éve nem volt olyan este. Most bepótolhatnánk. - mondta a bátyám, majd leült az ágyra Anne mellé, és az egyik kezével átölelte a vállát, mire mind a ketten kérdőn néztünk rá.






Na sziasztok. :) Hát íme itt az új rész, ahogyan megígértük. A következő rész 4 komment és 6 tetszik után jön. puszi : Dorka és Anna. :) xX.