7. Együtt vagyunk!

*Anne szemszöge*

Mikor közöltem Dorothy-val, hogy a fiúknál ünnepelnénk meg a szülinapját, kicsit kiakadt, és faképnél hagyott.
Még kicsit a sokk hatás alatt voltam, és csak álltam az utca közepén, amikor megcsörrent a telefonom. Harry hívott. Izgatottan vettem fel a telefont.

-Szia. -mondtam vidáman.

-Szia drága. Hogyhogy elmentél csak úgy? Valami baj van? -kérdezte ijedten a barátom.

-Hát, Do kicsit ideges. Azt hiszem Niall-re. -vallottam be.

-Mert mi történt? Amúgy Niall is eléggé oda van. Duzzog, morcos, és alig beszél velünk. Meg eszik. Bár ez nem újdonság. -nevette el magát.

-Amúgy nem tudom mi történhetett. Do nem nagyon mesélt. -hazudtam, mert gondoltam okkal nem beszélnek a történtekről.

-Na mindegy. Nem a mi dolgunk. Viszont, amivel, vagyis akivel szembe kéne nézni, az anyukád. Mikor mondjuk el neki?

-Hmm. Mit szólnál, ha ma este eljönnél. Este úgyis valakivel tárgyal, és amire hazaér, csinálhatnánk neki vacsit, és közben elmondjuk. Mit szólsz? -vetettem fel az ötletet.

-Jó ötlet. Anyu fél 8-ra van itthon. 5 óra fele átjössz? -kérdeztem mosollyal az arcomon.

-Igen, a címet meg tudom, na de menj te is, és készülődj. Csókollak. -köszönt el végül.

-Rendben, várlak. Puszi. -köszöntem el én is.

4 óra múlt már pár perccel, úgyhogy gyorsan hazamentem, elpakoltam a konyhában, és a nappaliban, majd felnéztem a netre, hogy valami ötletet keressek.
Végül a zöldséges csirke mellett döntöttem, rizzsel. Talán azt még meg is tudjuk csinálni.
Öt óra előtt 10 perccel, már minden elő volt készítve, már csak Harry hiányzott.

Mivel még a randira felvett ruha volt rajtam, gyorsan átöltöztem egy lazább cuccba. Egy masnis felsőt választottam,  farmerrel, és rengeteg színes karkötőt vettem fel.
Egy minimális sminket raktam fel, és már kész is voltam, már tényleg csak a barátom hiányzott.


*Harry szemszöge*

Niall ma egész nap furán viselkedett. Nem beszélt senkivel, morcos volt, és csak evett. Még Liam-el is csak pár szót váltott.
Olyan volt, mint egy időzített bomba. Csak mi nem tudtuk, mikor robban.
Mikor már rég nem jött le kajáért, bemerészkedtem hozzá.

-Haver? Minden rendben? -nyitottam be óvatosan.

-Nincs. Semmi nincs rendben. -mondta, és bekapott egy kocka csokit.

-Dorothy? -kérdeztem, úgy, mintha nem tudnám.

-Igen. Nem tudom, hogy állunk. Talán én is kicsit gyors voltam, de azért szebben is közölhette volna, hogy nem érdeklem.

-Mert mit mondott, vagy mi volt? -kérdeztem csodálkozva.

-Azt, hogy neki ez gyors. Ezt akkor mondta, amikor meg akartam csókolni, és hirtelen elrántotta a fejét. -panaszolta ír barátom, én pedig nem tudtom mit mondani, végül eszembe jutott, hogy Anne is csak lassan egyezett bele a dologba, így adtam neki egy tanácsot.

-Figyelj, ha szereted, és érdekel, akkor hívd el, és beszélgessetek. Ne nyomulj, meg semmi, ismerd meg, és hagyd, hogy megismerjen. -fogtam meg Niall vállát.

-Köszönöm, hogy felkapartál a földről. Bár száz gondolat kavarog a fejemben. Nem vagyok biztos az érzéseimben. -húzta el a száját.

-Ebben sajnos nem tudok segíteni. Gondolkozz, és utána cselekedj. Ha pedig csajozási tippekre van szükséged, kérdezd a mestert. -kacsintottam rá.

-Azért remélem Anne nem csak egy lesz a sok lány közül. Azt azt hiszem, az anyukája sem nézné jó szemmel nem akarom, hogy emiatt balhénk legyen vele. -váltott témát a szőkeség.

-Basszus. Anne-ék. -néztem hirtelen Niall faliórájára. -10 perc múlva 5. Rohannom kell. Szia. -köszöntem el gyorsan, és a saját szobámba rohantam.
Felvettem egy sötét farmert, fehér pólóval, és egy vékony Vans tornacipővel. A hajamat kicsit belőttem, és már indultam is. Mivel késésben voltam, kocsival indultam el Anne-ékhez. Még így is késtem egy picit.

-Szia édes. Na mit főzünk? -köszöntöttem egy csókkal a barátnőmet.

-Zöldséges csirke, rizzsel. Viszont, az a helyzet, hogy anyu kicsit korábban jön, de készen leszünk. -mosolygott rám.

-Akkor hajrá. -mondtam vidáman.

A főzés jó hangulatban telt, bár volt olyan, hogy nem a vacsorával, hanem inkább egymással  foglalkoztunk.

-Megjött anyu. -nézett ki izgatottan az ablakon Anne. -Menj be a szobámba, ha hívlak, akkor meg gyere ki. -adta az utasításokat, én pedig bementem Anne szobájába.

A szívem gyorsabban vert, mielőtt pedig Mrs. Gray megérkezett volna Anne pityergett is egy kicsit. Nagyon féltem én is, hogy a menager-ünk mit fog szólni a kapcsolatunkhoz.


*Anne szemszöge*

-Szia anyu. -köszöntem egyszerre. -Csináltam vacsit.

-Mire készülsz? -nézett rám értetlenül anyu, miközben levette a cipőjét.

-Semmire, csak ülj le, hozom a zöldséges csirkét. -álltam fel az asztaltól, és a konyhába mentem. Ekkor hallottam meg, hogy a szobámban elborult valami. Kezdtem félni, hogy mit csinálhat Harry.

-Anne, valami eldőlt a szobádban. -nézett rám értetlenül anya.

-Mindegy, majd meglesz. Vegyél. -mutattam a tálra, majd bele akartam csapni a közepébe.

-Várjunk csak. Kié a harmadik tál? Az öcséd és apád strandon vannak. 

-Erről van szó. Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy barátom van? -kérdeztem visszafojtott lélegzettel.

-Örülnék neki. 17 vagy, most már nem ellenzem a dolgot. -mosolygott kedvesen, én pedig kicsit megkönnyebbültem.

-Akkor várj egy pillanatot. -mondtam, és bementem a szobámba.

-Anne, nagyon izgulok. -ölelt meg szorosan Harry.

-Nyugi, minden rendben lesz. -simítottam meg a karját, majd megfogtam a kezét, és kimentünk a konyhába. -Anyu, ő itt a barátom, Harry Styles. -mosolyogtam, anyu pedig összehúzott szemmel nézett ránk.

-Azt már nem. -csapott az asztalra, én pedig először ledermedve néztem rá, majd pedig kitört belőlem a sírás.



Na sziasztok. Lassan, de meglettek a kommentek. Viszont tetszikből sokat kaptunk. Köszönjük. Akik még nem tették volna meg iratkozzanak fel rendszeres olvasónak. A szabály még mindig ugyan az. 10 tetszik, és 8 komment után jön a 8. rész.
Addig is ajánljátok a blogot.
Anna, és Dorka x.